A csendes, alig 50 lelket
számláló község a Nagyrákost Kerkafalvával összekötő út mentén fekszik.
A falu eredetileg a
mostani helyétől kb 800 m
távolságban keleti irányban feküdt. Az egykori község helyén később uradalom
létesült nagyobb állattartással és számos épülettel. Ennek nyomai már csak a
föld alatt találhatók meg a máig jó állapotú 1952-ig erdészházként használt,
gyönyörű épület körül.
Szatta régen is az őrségi
falvak jellegzetes legelő- és erdőgazdálkodással foglalkozó életét élte, mára
az állattartás nem annyira jellemző. De a községhatáron elterülő réteken
legeltetés ma is folyik, szarvasmarhák és lovak is vannak a faluban.
Az erdőkre leginkább
jellemző a tölgy és az erdei fenyő. Az utóbbi évtizedekben nagy területeken
lucfenyvest is telepítettek. A környék erdői remek élőhelyet kínálnak a vadon
élő állatok számára, rendkívül sok a szarvas és az őz, alkonyatkor-pirkadatkor
megcsodálhatók szerte a réteken. A Kiskemence Vendégház közvetlen környékén is
vannak vadlesek, ahol érdemes elidőzni, azokban a
napszakokban amikor a vadak kijárnak az erdőből.
Az Őrségre jellemző
különleges népi építészetnek szattai emléke is maradt. Egyetlen boronafalu ház
áll már csak itt.
Azonban dicsérendő, hogy
van számos olyan falunkbeli lakóépület, ami a 19. századi hagyományos falusi
építészet jegyeit még máig őrzi, a felújítások, átalakítások alkalmával is
vigyáznak ezen elemekre, a díszítéseket javítják, pótolják. Sőt még nagyobb
öröm, hogy ezek a tradicionális megoldások, az alaprajzban, az
anyaghasználatban, strukturált lenyomatként például teljesen új építésű házaknál
is meghatározóak. Az építtetők leginkább más országrészből ideköltözött
emberek, akik a régebben itt lakókkal együtt élik, átörökítésre érdemesnek
tartják ezeket hagyományokat, ragaszkodásuk a gyökerekhez éppen olyan, mint a
helyi őslakosoké.